2012. február 8., szerda

Mostanság

Nem kimásolt tzuttzosch, egy napi gondolkodás végterméke, s ím, újra bebizonyítottam, hogy a WC-n születnek a legkiválóbb eszmék. A más háttér a FB-ről "kontrolcézés" miatt van..

Aki vagyok, szomorúan köszönti azt, aki lehetnék.

Az indokok hiányának tudata porrá zúzza az emlékeket, legalábbis tapasztalataim szerint. Ez olyan mint egy vízzel telt léggömb sziluettje a kipukkadás pillanatában... (igen, saját kútfő)

Már rájöttem, hogy egy féreg vagyok, kicsiny, horgas karmokkal, de ebből a szempontból minden ember az, aki ragaszkodik valamihez, legyen az eszme, tárgy, ember. És a kis férgek a legveszélyesebbek, mert a legapróbb résbe is belemásznak, megragadnak benne, és onnan még egy felsőbb hatalom sem képes őt kipiszkálni. Tudok, s ez a tudás néhány embert megnevettet, koromnál fogva csak fejfogást és lenézést kaptam miatta, de majd ha fa leszek, Nietzschét idézvén ágaim az égbe nyúlnak, gyökereim pedig a legnagyobb sárba le... S aki nincs tisztában szellemi képességeivel, széltében terjeszkedő parazita csupán, borostyán, mely dísz s átok is egyben. Ha lennének konkrét vágyaim, a világ legboldogabb embere lennék. Jelenleg üres vagyok, a tudatom pedig kívülről tükörjégként burkol magába, elzár a külvilágtól, és visszatükrözi arcomra a valóm.

Én megértem, hogy valaki keresi önmagát, és hogy ennek az egydimenziós álomnak megfeleljen, jelmezt ölt, no de miért mindenki ugyanazt?

2012. február 1., szerda

Hhhhhhhhhhhhhhhh

Kurvára idegesítő, mikor az ember tudatalattija néhány másodpercre a felszínre bukkan és olyan morzsákat szór el, amiket nem kellene... Ugyanis rájöttem bizonyos magánéleti nátty nátty kérdésekre... Név nélkül írom és homályban. Tehát ha a sas repül, veréb szárnyal. Ha sánta róka repül, veréb fuldoklik és sas akar lenni. Devon keres a kettesen.
Amúgy meg fasza, ma végre elhúzok itthonról, de estefele csak.. Úgyhogy előbb lelépek szerintem, nem érdekel, hogy megfázok, leszarom. Csak anyám hazajött és megint úgy érzem, tropára ment az amin hetekig ll. hónapokig dolgoztam. Újabban nem mizantróp szocfób barom voltam, hanem nyitott kedves ember egy kis stichhel... És most hogy egy a rohadék visszajött, paff... Az első tíz percben már beszólogat, cseszeget, baszogat, utálom, utálom, utálom, utálom, utálom, utálom, utálom, utálom, utálom!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Haljon meg! Üsse el egy roller, vagy mittudomén.
Gótlány-szreelmeschemmel tegnap beszéltük, mikor edzés után hazakísértem, hogy ő tipikusan az, aki tökéletes alany lenne tibeti szerzetesnek... Jót tenne az idegeinek(idegrángásai vannak, más is mondta már), és megszabadulna a világ egy ilyen görénytől.
Belökött a szekrénybe és az orvos előtt letagadta hogy én tűnjek hülyének, fenyegetőzik, nincs kaja, nincs semmi, provokálja a pánikrohamaimat, semmiségeket fektet le szabálynak és ha az ajtó kilincse nem vízszintes, akkor büdös kurva vagyok, nem jöhetek többet haza, stb.. Egyszer anno 14 évese el is játszottam ezt, elmentem egy srácal Érdre, akit konkrétan 2 hete ismertem, füveztünk és megdugott (én nem akartam, ezért írom így...). Amúgy nme bántam meg, mert ha ez volt az ára annak, hogy ne legyek itthon... Lelki szinten gondolkozom, nem érdekel a test, az csak közvetítőközege a lélek gyönyörének.... Talán ezért vagyok lányba és férfuiba egyszerre szerelmes... A női test egyszerre visszataszít és vonz... Gusztustalanok a nők, a testük, a testem mint egy üres szénbánya vagy valami világégés utáni sík vidék.. És egyszerre vonz.... Én is gusztustalan vagyok és a barátnőm is, mert ha az Arisztotelészi logicát követjük, a női test gusztustalan, Éva nő, Éva teste gusztustalan.
Haljon meg!!!!!!!! Vagy megölöm. Hat évesen apám pisztolyt fogott rám. Én meg kést az anyámra négy évesen, akkor kllett volna megölnöm... És ezért kurvára kapni fogok, tehát leírom, nem áll szándékomban gyilkosságot elkövetni, nem vagyok őrült, nem akarok sehoa menni, csak el innen! Már csak 5-6 hónap :D:D:D

2012. január 31., kedd

Nahát nahát :D

Ohwow, valaki visszatért, vogymuk örvendezésben és hejhó :D
Lassan túl vagyok a vizsgáimon, finnül tanulok, bezártak a pszichiátriára egy hétre, lett egy bátyám meg egy komplett családom 120 km-vel arrébb, immár nyíltan felvállaltam hogy biszex vagyok, kell ennél több?
Ingerült vagyok, szellemességem alábbhagyott, lehet elvonási tüneteim vannak (Frontin sux). Erősschen avantgarde és naturalista gondolkozásmódot fejlesztettem ki azóta magamban, Leszarom és Hedonia országa közt ingázom, Borderline-os vagyok, papír is van róla. Az összes vombat megdögölhet, kinyírták a kanyart, meg a kanyarót, nem könyörültek rajta, ennek semmi értelme, de legalább írok. Grafomán-írásterápia, kitörölhetem vele, de legalább kopik a space a klaviatúrán...
Holnap kicsit összeszedettebb leszek.

Apu rángatózó bal szeme vagyok.

FASZOMAT:

2011. május 21., szombat

The return of the nagy nímand.

Hát helló...
Szánombánom, magyarosan mondva szartam a blogra, de istenem, sok dolgom volt. Pirosöv megvan, büszkén hordom, latinOKTV úgy lett ahogy jósoltam, de az érettségivel haladok!! :D És fenomenális írásbelit írtam :P
Jövő héten nagy nagy szopatások várhatók drága Vörösmarty-szentélyünkön belül, Juhász Gyula-Tóth Árpás, kiválasztó szervrendszer-bőr-vázrendszer, trigo, történelemdolgozat. Most kéne a bahamákra vagy Thaiföldre húzni.
Tegnap lezajlott a Shito-ryu OB is, szó mi szó elég tragikus volt. Reggel duplájára dagadt torokkal ébredtem, nyelni nem tudtam, köpni nem próbáltam. Harminchét fokos hevületemben fél egy körül indultam csöndes hajlékunkból megmérettetni... Harmadik lettem, de csak M. sensei jóvoltából (szvsz.)A nap második csúcspntja (D. második helyezése kumitében) után ellüktettem hazafelé, a kapuban már éreztem, hogy gyönge corpusom hőmérséklete jócskán meghaladja a harminc fokos kinti meleget...
Elvileg tanulnom kéne a tételeket, 24-ből már megvan 14, még van tíz, de annyi más is kell, uramatyám, Zénón és az összes sztoikusok együttvéve...
Jó hírek:
- sensei elengedett edzőtáborba
-van fix nyári melóm
-ötös lesz a latinérettségim (csak pozitívan :D)


Ami rossz:
-beteg vagyok
-csomó tanulnivalóm van
-félek, hogy nem lesz ötös a latin
-az edzőtábor júni. 20-tól kezdődik, akkor érettségizem, és dolgozni is 20-tól kezdek...


Apu kimustrált hasnyálmirigye vagyok...

Rántott hús lesz ebédre, guten appetit!

2010. december 4., szombat

Ismét...

Üdv ismét :)
Az orosz elment, piros
öv megvan, ma szalagavató.

Borzasztó még belegondolni is, hogy ma délután háromkor hétszáz(700!!:() ember előtt idióta ruhákba gyömöszölve fogok a Step up zenéjére... ugrabugrálni. Értelmetlen mozdulatok tömkelege... Büntet a karmám.

Nálunk péntek este jött a Mikulás, kicsit gyors volt, de legalább volt időm kigyönyörködni magam az ajándékban.
Nagy süteményeskönyv :D kell ennél jobb? Gyümölcsösektől a marcipánoson át a pattogatott kukoricás sütiig minden van benne (mondjuk a nyalókás-smartiesos-mályvacukros-négercsókos tortánál kicsit jojózott a szemem...). És tele képekkel.
Holnap nekiállok sütni.

A 7. kyut is letettem, pirosövesként díszelgek a dojoban, vizsga után emelkedett lelkiállapotban drága, immár 8. kyus Nikimmel legyőztünk egy-egy óriási Népliget-aluljárós pitét(fél centis omlós, puha tészta, 2 centis töltelék, 10x10es méretekkel). Este fél tízkor.
A múlt hét dióhéjban - stressz, halálvágy, népirtásról temérdek gondolat és vissza a zacskós levesekhez.
A drága féltestvéreim már nem írogatnak, de a leveleket hét lakat alatt őrzöm, hátha még szükség lesz rá.

És ma szalagavató.
Délután fél egykor találkozunk Dórival a Thökölyn, utána Sportcsarnok. És elveszik a vasárnapunkat. Szemetek.
Este hétig ott kell rohadnunk, holott egy öt perces táncot adunk elő.
És nekünk kell pakolni is.
No dazu a jövő hét szombat is munkanap, ergo 7 napot egyhuzamban kell lehúzni úgy, hogy minden nap dolgozatot írunk.
Köszönöm, állambácsi.

Most megyek, bioszt tanulok, este beszámolok a kálváriámról.

Legyünk már túl rajta, 18-tól minden rendben lesz.

Adieu!