2010. október 31., vasárnap

Hello

Csodálatos, ép elmémről tanúskodó címmel illetett blogomat akkor el is kezdem.
Üdv mindenkinek, üdv a senkinek, végül is nem várok tömegeket. Ha valaki betéved, azt szívesen látom, de erre nem sok esély lesz.

A hűtőben fél kiló sushi, anyám bekattanva várja jövő hét szombaton az távoli Russzia síkjairól érkező szerelmetes orosz emberét, aki nem mellesleg három teljes hétig boldogít majd minket (szóval vége a nyugodt éjjeleimnek és a  sötét karikáktól mentes hamvas szememaljának.

A konyhában egy halom sült tök várja, hogy elpusztítsam, drága szülém megsütött két kilót tegnap, de mivel ő fogyózik (FO-GYÓ-ZIK = anorexia... Tegnapi menüje egy 3az egyben cappuccino, egy mentolos cukorka, 1 főtt tojás és egy szelet sült tök) ezére  nemes feladat rám hárul. Megjegyzem, én is fogyózok.

A napot Norbi barátunk csodamákospatkójával kezdtem, és bízom benne, hogy a marketing és média istene megszánva hű hódolóját leemel rólam fél kiló felesleget - ha már a pénztárcámból ennek dupláját kérte áldozatként. Ezt leöblítettem kereken 450 (azaz négyszázötven) grammnyi kaukázusi kefirrel.
Ebédre sushi lesz, vacsira az ominózus tök.

Kéne ma még latinoznom is, hisz november 17-én OKTVzek imádott tanárnőm jóvoltából. Tegnap is latinoztam, a declinatiók sudoku képében jelentek meg, sőt, a Harcosok klubja a coniugatiók rendszerének álcázva magát tanított a holt nyelv mindenféle szépségére.

Most megyek, hisz ANNYI dolgom van.
Szép napot.


(a képen a szülinapomra kapott 31 db-os Sakura nigiri-sashimi maki box látható, ennek fele kerül ma elpusztításra)