Nem kimásolt tzuttzosch, egy napi gondolkodás végterméke, s ím, újra bebizonyítottam, hogy a WC-n születnek a legkiválóbb eszmék. A más háttér a FB-ről "kontrolcézés" miatt van..
Aki vagyok, szomorúan köszönti azt, aki lehetnék.
Az indokok hiányának tudata porrá zúzza az emlékeket, legalábbis tapasztalataim szerint. Ez olyan mint egy vízzel telt léggömb sziluettje a kipukkadás pillanatában... (igen, saját kútfő)
Már rájöttem, hogy egy féreg vagyok, kicsiny, horgas karmokkal, de ebből a szempontból minden ember az, aki ragaszkodik valamihez, legyen az eszme, tárgy, ember. És a kis férgek a legveszélyesebbek, mert a legapróbb résbe is belemásznak, megragadnak benne, és onnan még egy felsőbb hatalom sem képes őt kipiszkálni. Tudok, s ez a tudás néhány embert megnevettet, koromnál fogva csak fejfogást és lenézést kaptam miatta, de majd ha fa leszek, Nietzschét idézvén ágaim az égbe nyúlnak, gyökereim pedig a legnagyobb sárba le... S aki nincs tisztában szellemi képességeivel, széltében terjeszkedő parazita csupán, borostyán, mely dísz s átok is egyben. Ha lennének konkrét vágyaim, a világ legboldogabb embere lennék. Jelenleg üres vagyok, a tudatom pedig kívülről tükörjégként burkol magába, elzár a külvilágtól, és visszatükrözi arcomra a valóm.
Én megértem, hogy valaki keresi önmagát, és hogy ennek az egydimenziós álomnak megfeleljen, jelmezt ölt, no de miért mindenki ugyanazt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése