Éjjeli B+ (mert jobb szó nincs rá..)

Gasztrogyilok nro2.

Mégsem sikerül befognom a szám, akármennyire is elhatároztam, ugyanis ismét "alkottam" drága kis konyhánkban (kuhnya :D).
A mostani rémtett egy szilvás csoda, cukorban tocsogva küld a pokol feneketlen bugyraiba...
Tehát:


SZILVÁS RÉMSÉG


Hozzávalók:

 -Tésztához -
-15 dkg vaj/margarin
-15 púpozott ek. liszt
-10 púpozott ek. cukor
-1 tasak sütőpor
-5 db egész tojás



-Szilvához -
-annyi szilva amennyi elfér a tetején
-ízlés szerint cukor
-fahéj (őrölt)
(igazából akármilyen fűszer ízlés szerint, szívem szerint rumot/aromát is adnék hozzá...)

-Összeműködésének tsodás technikája-

-A cukrot és a vajat keverd habosra (borzasztó meló, jobb, ha előtte fél/egy órával kiveszed a vajat a hűtőből olvadni)
-Add hozzá az 5 tojást, keverd jól el, egészen homogénné
-A sütőporral, liszttel is keverd el.
-A tészta ennyi lenne, nem bonyolult :) Egyszerű piskótás alap.
-A szilvákat magozd ki, vágd félbe vagy negyedbe, és tedd egy lábasba/tálba
-Keverd össze az ízlés szerint hozzáadott fűszerekkel, cukorral, majd nyomkodd - a jó érzés határain belül - a tésztába/a tetejére tedd rá őket. Úgyis bele fognak süppedni, amikor a tészta megemelkedik.
_Ha a cukros-szilvás keveréket kicsit állni hagyod, levet ereszt. Ezt a levet ha rákanalazod a tetejére, karamellizálódik, és nagyon finom réteget képez a sütin :)
-Előmelegített sütőben 20-25 perc alatt megsül.

A tepsiben a második adag. Csúnya, de marha finom.

A kis gnóm. Omlós tészta, puha és sok szilvás alj. Kárhozat falatjai.

Amúgy nem csak szilvával lehet, barackkal, eperrel, almával ugyanúgy finom, viszont bele kell kalkulálni ezeknek a sütési idejét.

Psszt...

Most kicsit elhallgatunk..

Na nem advent miatt, annyira nem tartjuk mifelénk, félreértés ne essék. Egy hét rohadtul nagyon-nagyon-nagyon sűrű időszak jön, aztán  valahogy túl kell élni.
Dióhéjban a múlt hét:
-szalagavató főpróba
-Fűrész 3D (isteni!! :D)
-7. kyura sikeres övvizsga (ójeee :D)

Orosz pasi holnap megy haza. Már egészen megszoktam, szinte hiányozni fog. Tegnap hazajöttem vizsgáról, ott várt az övvel...Ergo szeretjük :) És egész jól elbeszélgettünk már, fröccsnél az egészségedre egy egyetemes nazdarovje :)

Jövő hetet túlélem és írok.

Addig is ha netán ránéznél kis, semmitmondó blogomra, minden jót Neked.......

Apu nyáladzó szája vagyok, hö-hö-hö,..

A vitrines címnélküli

Íme:

Nyolcat ütött a fenékpusztai templomtorony órája. 

November vége volt, a tér sötétszürke aszfaltja néhány helyen csillogott a vékony hártyában ráfagyott tükörjégtől, de nagy részét még megsárgult, rothadó levelek borították. Már besötétedett, de az éjszaka koromfekete búráján még néhol áthatolt a nap utolsó pár sápadt sugara.

Rödönyi Alfonz és becses szülei a tér közepén álltak, meredten bámulták a sötét, csillagos eget, a nagymama pedig mellettük, egy háromlábú horgásszéken ült, ölében matyóhímzéses kendővel.  A fiú arcába hulltak verejtéktől összetapadt göndör, szőke fürtjei, s ajkain még ott csillogtak a két órával ezelőtt elfogyasztott véreshurka szaftjának cseppjei.  Szemei tompán, az értelem szikrái nélkül ide-oda jártak, családtagjai arcát fürkészték.  Arcizmai néha meg-meg rándultak, ideges volt, mint szinte mindig.  Eme jó tulajdonságát apjától örökölte.

-Az ott a Fiastyúk, ugye? – kérdezte a tizenegy éves fiú, szüleinek csöppnyi, százkilós büszkesége. Senki nem szólt semmit.

Feltámadt a szél, a téren álló fák hajladoztak, s leveleikkel beterítették a betont. A nagymama mintha igent jelezvén megmozdította volna a fejét, de amúgy sem szó, sem pedig tett nem adott választ az ifjú Rödönyi kérdésére.

- Rendben. – nyugtázta tömören a fiú, és ásított egyet. – Még két perc.

Erre a kijelentésre az apa örömteli sóhajt hallatott, kissé megtornáztatta elzsibbadt nyakizmait, majd visszafordította arcát az immár koromsötét ég felé.

-Na azért. – szólalt meg ismét Alfonz. – Mára már elég volt.

Azzal felkapta eddig a lába előtt heverő kalasnyikovját, kettőt füttyentett, és a kis család libasorban visszaindult falu végén álló csendes otthonába.

Terror napja nro. 2.

Erre igazán nem számítottam...
Reggel borzalmas hangulatban felkeltem, szokásos teendők, majd fél nyolcra megálló, Dórival. Cigi nincs, május nincs, ergo kedvetlenül bementem a suliba. Első óra biosz lett volna, és csodák csodája, elmaradt, így volt időm készülni az irodalomra. És ment, mint a karikacsapás. Én hülye. A nyelvtan és Gogol pedig ötös lett. Én nagy barom. Utána latin... Consecutio ötös, memoriter ötös. Mekkora rohadt egy állat vagyok, hogy sajnáltatom magam, holott öt egészes majdnem az átlagom... (elég stréber szövegnek tűnhet, de istenem, most kell tanulni...).
Szóval a suli rendben volt. Ezért aggódtam. AZT a gyökeret még mindig nem sikerült elérni, Madame Üzenetrögzítő bájos csivitelése fogadott ismét.
Hazaérve tökfőzelék, majd sült gesztenye, talán egy tepsi (annyit a fogyókúrának). Utána filóztam rajta, hogy menjek-e edzésre, biztos ami biztos, meg is mostam a hajam, majd jött  a csoda :D És innentől két perc homály minden téren.


Homály után - mentem edzésre. De még hogy...
Elég kevesen voltunk, elég félelmetes egyénekből tevődött össze a csoport, de aztán beleszoktam. Valami iszonyatosan "nemazénszintem,jaj" katát tanultunk (tanultunk, höhö, szép is lenne, inkább szánalmasan próbálkoztam... de a tobi mae geri az még megy :D piros pont...)
A térdem nyüszítve zokogott végig, de nem törődtem vele, mi az nekem, a hatalmas cerebrumnak.. (megj.: mára megint a duplája. Valamit csak tudok..)
Edzés után sikerült bekéredzkednem egy csöppnyi négyszintesünket is útba ejtő autóba (ismerősé, mielőtt még...) És ismét a homály, írásban és szóban is... Lényeg a folyamatos jókedv :)

Viszont megtudtam, hogy a Drága Ember, kit kizárva életünkből megpróbáltunk örökre elfelejteni, szépen kavart mások életében is, úgyhogy  ha még egyszer rám ír, telefonál, vagy akármi, másokat is belevonok a bájos kis mesénkbe. Soha többet azzal az emberrel. Nem vagyok haragtartó, sőt, néha túlságosan naiv, buta nyomi izé szoktam lenni, és talán azon is átléptem volna, amit Ez csinált velem - ha másokkal nem látom közben, hogy hogy szórakozik. Nem érdekel, hogy individuum, meg az egyén a fontos, azért ha valaki a barátom, úgy érzem, minimális felelősséggel tartozom iránta - még ha ez pár jó szót jelent is. És Ő nem az, nagyon nem... Fél éve úgy éreztem, meg tudnám ölni. Sajnos komolyan. 2009. júniusától 2010. februárjáig kénytelen voltam miatta egy búra alatt élni kizárólag az ő társaságában, miközben a külvilág felé a "minden rendben"-t és a szocializálódott Évit mutattam, és még én is elhittem, hogy úgy van, ahogy...

Na de elég volt a lelkizésből, lesz ahogy lesz, szerintem rendeződni fog minden. Ma három óra múlva már a Központi Vásárcsarnokban fogok újabb és újabb vizuális és gasztro-orgazmust átélni (engem pl. szupermarketba, piacra nem szabad engedni. Példa: nyári edzőtáborban egyik ismerősömmel bementünk ebédszünetben a CBA-ba kaját venni. Kereken két órát nézelődtem, mindennek megnéztem az összetételét, tápérték, ár, filóztam, hogy mit vegyek, a végén pedig boldogan kisétáltam egy hatvan forintos májkrémmel, amit aztán jóízűen el is fogyasztottam. Ennyire tragikus a helyzet. És szégyellem is magam érte, de amikor ennyi új kaja, termék, et cetera van az orrom előtt, nekem muszáj elképzelne, milyen íze lehet, hogyan készítik, mennyit hízhatok tőle, kik eszik meg, miből készül és hogyan, a csomagolását tüzetesen meg kell vizsgálnom.. Borzasztó.
A vásárcsarnokban meg fogunk kajálni, aztán sétálunk - Margitsziget, Váci utca, Vörösmarty tér, utána Westendbe megyünk, még ott is nézelődünk, aztán beülünk a Fűrész 3D-re. Anyám (a nyuszi), az orosz (a szibériai bikatejen és nyers húson nevelkedett) és én (a szimpla hülye).
A film megnézéséig maximális szeretet és béke fog uralkodni, utána pedig anyám előtt végleg elásom magam "Hogy hozhattam a világra ekkora szadista idiótát..." Jigsaw örökké... He-he-he...

Jövő hét szerdán főpróba, csütörtökön poétika bemutató óra. A tanárnő kiteszi egy, még ismeretlen helyű és eredetű vitrinbe a következő posztban olvasható csodás művemet. Tényleg jó lett, kis bájos.
Kedden pedig megírom a faktos dolgozatot. Jézusmária.

Mindent összevetve a terror napja egy óriási nagy mosolyban ért véget, utolsó óráit én szellemi-fizikai katarzisként éltem meg.

Apu kipirult arca vagyok.

Jövő héten ilyenkor már piros öves leszek.

(tegnapelőtt óta ezen röhögök: http://www.youtube.com/watch?v=wTfdxU1JoEY

Röpposzt és bazinagy lol...

Úgy volt, hogy ma megyek edzésre... Meg kéne mosnom a hajam.

Szóval holnap Vásárcsarnok, utána pedig anyám, az OROSZ és én beülünk, mint bájos, szolid kis család megnézni a Fűrész 3D-t.
Ilyen is csak egyszer van az életben...
Most megyek tisztálkodni, ki tudja, megjön-e a kedvem a karatéhoz...

Este jön a "Terror napja nro. 2. Érdekes lesz..)

Terror napja nro 1.

Az elsőn túl vagyok, még előttem a péntek. Küzdök jó karatés módjára, legalábbis ezt a sablont húzom rá az értelmetlen vergődésemre, hogy valami kis szikrát kapjon, amitől begyullad a tudomány...
A Hymenaeus már háromnegyed részben megy. Holnap irodalomórán francia realizmus, Flaubert, Balzac, Stendhal. Esküszöm, év elején Stendhalt angolnak hittem. Szégyen...

Az OKTV röhejesen szarul sikerült, ugyanis:
-a tesztben a legalapvetőbb dolgokat rontottam el (3. declinatio ablativusa E, E, EEEEEEEEE!!!)
-kihagytam a fordítás egyik észét ( csak a Macrobius-szöveget fordítottam, már megszokásból csak a lap alját néztem, mint a verseknél - Tristiát is így csináltam. És esküszöm, üres fehér lapnak flesseltem a tetejét... )

Jövőre viszont száz százalékos lesz, és fuuuú, és hűháhú és nagy kiai és wáááá. Szóval legalább az egész szöveg lefordításáig el szeretnék jutni. Nagyra török. Nagyon nagyra. A modern kor Julien Soreljeként átgázolok mindenen és mindenkin, hogy enyém legyek plusz két pont. Addig is meghúzom magam, és méla kussban próbálok percről percre elsüllyedni a föld alá.

Vesper ades iuvenes consurgite vesper olympo expectata diu vix tandem lumina tollit surgere iam tempus iam pinguis linguere mensa iam veniet virgo iam dicetur hymenaeus hymen o hymenaee hymen ades o hymenaee cernitis innuptae iuvenes consurgite contra nimir' oetaetos ostendit noctifer ignes sic cernest viden ut perniciter exsiluere...(Catullus . Hymenaeus - részlet a la Éva, hibákkal tarkítva - ergo átdolgozás)

Catullus forog a sírjában. Még van 2 sor ebből a csodából (nincs tagolva, istenem, minek kellett neki a disztichon.... Hülye vén perverz pederaszta.... Jó, szeretem, nagyon is, de akkor is. Nem fogom kimagyarázni magam ebből, már látom, inkább zárójelezek... ) <-- hö-hö-hö...

Ma magyarórán elszakadt a cérna. Megírtam a nyolckérdéses Gogol-dogát, az szó-szó(vagy so-so, mindegy, legyünk szkínhedek is a mai estére, nagymagyar lépkedő farizmok,  holnap trendi plázabiccsé avanzsálok, szombaton Jacko leesett orra leszek), ment, és utána jött a nyelvtandoga. Kezdjük ott, hogy bőgve fogtam neki, és később teljesen begőzöltem. Szerencsétlen tanárnő egy óvodás gyerek firkálmányához hasonló kinézetű alárendelő mell.mondat-dolgozatot kapott, szerintem az iratmegsemmisítőnek provanszi csirke lenne mézes mustáros anyámkínjával... (írása közben Dórit idegesítettem a "nem átlátható, egyes lesz, jajajaaaajj, pedig tudom" szintű benyögéseimmel. Szegény csaj, megértem, hogy kiakadt..) A vicc, hogy tényleg vágtam az anyagot oda-vissza. Most már mindegy.
A tánc is szánalmas volt, lemaradtam ugyanis több mint 5 másodpercről. Számít. Sokat.

Csak a holnapot éljem túl, idézőjel bezárva, Lukács Laci.

Pedig csak nyamvadt négy órám lenne, amit alapjáraton imádok. Magyar, poétika, latin, biosz. Egy olyasfajta elvetemült bioszos-latinos humánbuzinak ez az ínyencségek tárháza. Csak nem éjjel kettőkor nyögdécselő ötvenévesek és OKTV, továbbá övvizsga társaságában.

A legjobb az egész héten (hosszú folyamat végkifejlete, azért írom így, és következzék az egész nyomorult blog első halálkomoly dolga), hogy asszem visszaestem a bulimiába. És örülök neki. Egy ilyen barom megérdemli a modern világ elcseszett tömeghisztériás divatkrankenheitjait. Az Antiszoc Birodalom törvényes ura s teremtője szocbetegségben szenved, úúúú, namosthíreseklöszünk.

Úgy megennék egy baromi nagy véreshurkát hagymás krumplival....

Apu még most sincs, helyette félünk.

Ma egész nap AZT hívogattuk Gáborral, keresztapámként a jósvafői szűz hallójárataiba fogja elküldeni. HA, a bájos Üzenetrögzítő néni átadja majd helyét a verbálterrornak. Addig is hallgatom türelemmel, mint olvassa be a félelmes kilenc számot... Három-nulla-nyolc-három-.....

MOST, most nyílj meg, drága terra mater!!!!

Pillanatnyi létösszegzés

-Túl vagyok az OKTV-n. Nem fogok nyerni, de legalább nem verset kellett fordítani. Az egyik csaj, aki szintén írt, folyamatosan köhögött, a halántékomon az erek feltűnően lüktethettek, most már nem érdekel. A teszt alatt drágalátos osztályfőnököm, aki ügyelt ránk, pofázott végig. Csak én vagyok idegbeteg ennyire, vagy OKTV alatt tényleg elvárható lenne a méla kuss?
-Amin nem vagyok túl - ma alárendelő mondatok dolgozat nyelvtanból, Gogol-olvasmánydolgozat, consecutio temporum dolgozat (elvileg mindent használhatunk hozzá, OKTV után csak hívjatok deának...)
-Tegnap éjjel megfogadtam, hogy soha többé nem megyek ki pisilni este 10 és reggel 5 között. Nem vagyok kíváncsi anyám szexuális életére. Já tózse (já tózse, já tózse, daragaj moj, vkuszna, ocsiny vkuszna, .... Fujj.)
-A tegnapi edzés hihetetlen jó volt (vajon miért :D)... Sikerült végigpofáznom ....... az elejét, és utána is................ Hát szóval... Victoria et misericordia (úgy sem lesz semmi..:D Szokásos pozitív felfogás)

Azért, hogy ne örüljünk ennyire, sorsom szépen betolta az orrom alá retkes, mosatlan lábát. Reggel ugyanis, mikor bekapcsoltam a gépet, láttam, hogy írt AZ A DRÁGA EMBER aki elcseszte a tavalyi évemet és a kapcsolatomat... úgy nagyjából mindenkivel. (Hello. Mi a helyzet?) És én barom visszaírtam, hogy "semmi, megvagyok, hogyhogy írtál. Nem mintha hiányzott volna."
Majd megbeszélem VALAKIVEL hogy beszéljen valakivel, hogy az beszéljen valakivel, hogy ez a senki ne írogasson (jó, nincs ennyi valaki, csak magam előtt is titkolózom. Félek a nagyközönségtől, na :D)
Nem kell nekem felesleges gyomorideg ésatöbbi... Így is elég nehéz mostanában.

Legalább lyukasórákban nincs több latin...  Pénteken lesz fakt előtt két óra pihim.

Amúgy a jövő hét pénteki övvizsgára tolószékben megyek... Múlt hét pénteken Orsi (karatés ő is) vágta tropára a térdem, aztán a tegnapi edzésen rásegítettem, hazafelé meg zuhantam egyet az első emeletről....

Megyek. Be kell fonnom a hajam.

warum? :(

Gyorsposzt lassú halálom előtt

Még negyed órám van, addig levezetem a feszültséget és írok.
Szánalmas, amit művelek, mert, mint mondottam volt tegnap, rohadtul nincs semmi tétje ennek.
Ami viszont aggasztó:
csütörtökre:
-Gogol - A köpönyeg
-Ipari forradalom
-Alárendelő mellékmondat-doga
-Consecutio temporum dolgozat

Péntekre:
-Eukarióta sejtek (biosz, szeretjük, de nem most)
-Realizmus jellemzői általánosságban + francia realizmus
-Catullus - Hymenaeus memoriter
-Törifaktra Nagy Sándortól a mükénéi kultúráig emelt szinten bevágni mindent (dolgozat)

És ebből megvan Gogol, a con. temp, az ipari forradalom, és, és, és.... Szóval világfájdalom.
De húzok is, fél óra múlva már írom a baszottnehéz tesztemet, utána pedig a szintén ilyen nemes jelzőt érdemlő fordításommal nyűglődök.
Kettőtöl ötig.

Apu józanul módosult tudatállapota vagyok.

Nem tudom, melyik sálam vegyem föl.

Antiposzt

Most nincs poszt.
Nincs semmi.
Be vagyok sz@rva.
Holnap latin OKTV.

Jó, mégis van poszt, kiteljesedik antiságában, anti-antiposzttá avanzsálva vonaglik az örökkévalóság felé és Nietzsche Platónnal cha-cházik a Kék Osztrigában. Ójee.
Holnap szerda, és a fejem félbevágva virul érzelmileg legalábbis, mert míg a szám bal oldala felfele görbülve Colgate-mosolyba torzulva röhög, hogy nincs suli holnap, és a bal szemem szivárványformában viccesen ragyog, a szám jobb oldala remeg és habzik, a jobb szem pedig vízköpővé változott, ergo bőg. Nincs semmi vesztenivalóm, persze...


Apu összeszorult torka vagyok.

Ego sum nihil.

Rögös utam az álmom fele, alias sütés-főzés

Tadamm... Ímé, megszületett az első gasztro-bejegyzésem, mindenki felállva tapsol, hurrá.
Szóval az a helyzet, hogy cukrász/szakács szeretnék lenni, és mivel máshol nem tudom, hát otthon sütök-főzök (persze csak ha anyám nincs otthon, mert az az Ő konyhája... )
Úgyhogy nem lesz minden nap ilyen bejegyzés, sajnos, legnagyobb bánatomra.

A körülményekről annyit, hogy anyám és Romka hosszúhétvégére Egerbe utaztak, és egyedül vagyok itthon egész hétfő estéig. Holnap érkeznek, ezért gondoltam, sütök nekik valami welcome-finomságot.

Tehát:

SAJTOS ANTIPOGÁCSA 

Nevét onnan kapta, hogy köszönőviszonyban is csak erős fantáziával van a pogácsával. Ízre viszont mennyei lett. Mivel tele van a hűtő mindenféle orosz burzsuj ételel, minőségre öt csillagot érdemel (nálam...)



Hozzávalók:


-500 ml (csészében mérve) liszt (én réteslisztet használtam, nagyom omlós lett, mégsem esik szét)
-1 tasak sütőpor
-1 teáskanál só (vigyázni kell vele, a sajt már amúgy is sós)
-15 dkg vaj (vajjal a legjobb, de a margarin is megteszi. Én most, hogy alkalmam adódott rá, olyanból csináltam, ami drágább a kaviárnál...Durva mi? :D)
-2,5 dl víz  (ez a sajt zsírtartalmától függően változhat, én 2 dl-t tettem bele, máskülönben a palacsintatésztára hajazott volna)
-5 dl reszelt sajt (itt bármilyet használhatunk, én valami Admip/r/lenskij sajtot használtam, szerintem juh, elég erős, kesernyés illatú, tömény, sós sajt, talán több is volt, amit hozzátettem, mint 5 dl)

Hogyan csináld -

A reszelt sajtot, a lisztet, a sütőport keverd el, morzsold bele a vajat, add hozzá a sót. Ezt keverd össze, figyelj arra, hogy a sajt ne csomósodjon, amíg csak a liszttel kevered, utána egy elég száraz masszát kapsz, azt gyúrhatod nyugodtan :) Add hozzá a vizet (annyit, hogy egy nyúlós, de nem folyékony masszát kapj). Keverd el, nem kell csomómentesre. Sütőlapon 3 réteg sütőpapíron kell sütni. Előmelegített sütőben kb. 20-25 perc alatt készre sül (aranybarna lesz). Utána a tetejét én még megszórtam reszelt sajttal, anélkül is nagyon finom :)

Pótposzt mindenféléről, és a Három Nagy Ruszki Hét (HNRH) kezdete

Nem akarok felnőni. Tejbegrízt akarok enni a menzán, hinni a Mikulásban, anyák napján orgonával idióta verseket szavalni, kindercsokit kétpofára tömni. Semmi kedvem sincs komoly (höhöhö..én? Soha!) felnőttként egy álkomoly világban színészkedni. Igazán nagyon szívesen járnék suliba még vagy 30 évet. Így belegondolva nem is olyan tragikus. kelek fél hatkor, reggelizek, aztán gépezek, olvasok esetleg zenét hallgatok negyed nyolcig. Lemegyek a megállóba, eltolok egy blázt, Dórival találkozunk, aztán gehen in die Schule. Rohadni 6-7 órát nem szívmelengető, és a francia riviérán is el tudnék ücsörögni egy Cuba Libre társaságában, de ez mennyivel egyszerűbb, mint az, amit még nem is tudok... Itt legalább rendszer van. Lehet, csak én vagyok ilyen cseszettül mulya, de félek attól a hűdenagy önállóságtól, amivel a 18 jár. B@sszameg, örök óvodás akarok lenni :'(

Na de theme aktuelle -
 Mint már lehetett volt sejteni fenti kis dühöngésemből, igen, ma van a szülinapom.
Szépen felkeltem, belassulva megágyaztam, aztán hopp, ki a konyhába... Gőzöm sem volt, mit egyek reggelire, vágtam egy szelet kenyeret, már majdnem bevittem, mire daragaja maja-anyácskám (orosz, jel.: drágám, ha már így beruszkultunk három hétre) kiperdült elém szép táskás szemeivel, és rebegett egy boldog szülinapot. Akkor tudatosult bennem, hogy egy évvel vénebb lettem, hamarosan ereszthetem a szakállat is akár, és taccsra vágtam ezekkel a bájos gondolatokkal az egész napom. Tisztességtudóan megköszöntem (jájjdearanyosvagyolteegyemkijamájad..:S) aztán, mikor visszament a szobába, egy mozdulattal visszasöpörtem a szétmorzsálódott kenyeret a zacskóba, és ha már 18, bezabáltam három szelet mákos rétest. Gyógyultam, na.
Utána egyedül bin ich bemenni in die Schule, pofánestem az esőt, és szétázta a hajam a cseppeket. Bent első órán táncoltunk (hip-hop csoda, bekövetkezett amitől féltem, van seggrázós rész ;'( Ássatok el!) Aztán fizikán drága tanárúrral összefoglaltunk. Utána Dóri felköszöntött. Imádom, szeretem, besten Freundinnen. Tényleg. Szóval tündéri volt (Zsákmány - rajz, összes közös emlékkel rajta, jelenleg az ágyam felett, a fejemnél díszeleg. Egyik legjobb szülinapi ajándék a 1.....vááá évem alatt.)
Biosztz is volt, ment, mint a karikacsapás, elvégre cukrászok akarunk lenni, vagy mi a szösz, és ahhoz kell. Nyuszi nénit különben is imádom (biosztanárnő), tartozok neki ennyivel, hogy rendesen bevágom az anyagot (sejtek anyagcsere-folyamatai).
Utána már gyorsan elteltek az órák, hazafelé Dórival bementünk a Sparba nulla kalóriás nemhizlaló kólát venni (csak az ilyeneket iszom meg, kivéve a kvass-t és a gránátalmalevet... jó, meg a mojitot és a cuba librét), aztán go home.
És jött a meglepetés, azóta is hűűha meg jajdejó-feeling.
Anyám boldog szülinapot-tal köszönt. Romka (orosz pasi - anyucikedvence, lassú, imádnivaló, ingatlanügynök, ex-kőgazdag, melegszívű, pakolás közben dúdolgatós - összegzés: igen, anyám belenyúlt a tutiba.) össze vissza rohangált (Anya:"Évike, próbálj meg minél lassabban öltözködni, aztán amikor bemész, lepődj meg). Húsz percig mostam kezet és vettem le a kabátomat, aztán bementem a szobámba, ééééés...
A székemen díszelgett egy bazi nagy doboz, és a többi(többi= 3 db. alma, 1 db. gránátalma, 1 db. pomelo, 1 db. üdvözlőkártya, 2 db gyertya(1, 8).
A dobozban pedig két eredeti amcsi fa (tényleg az!!:D) hangszóró a gépemhez. És a pasi választotta, egyemaszívét! Szóval most általános szeretés van, és igen, kezd jó lenni a nagy ruszkieksön.

Amúgy négy napja hurkát és mákos rétest eszek. És kefirt. Tegnapelőtt 2,5 litert ittam meg ebből a csodás tejsavas erjedés folyamán létrejött savanyú tejtermékből (hahh, a biosz, na ugye!), és a gyomrom konkrét litániákat zengett tőle. Ma este is sor kerül egy doboz beszlopálására, de ez még a jövő zenéje, még a kóla az úr hasi tájékon.

Éléstárunk jelenleg (vagyis az oroszok a spájzban vannak):

Kismillió doboz kaviár, 4 csomag orosz csoki (konfeta - tegnapi edzésen nyereményre bocsátva kb. 20 darab közülük, maradt 10000000000...), a bigos(lengyel speckó kaja, jelenleg olvadozik), két üveg gin, 6 liter tonik, 2 liter pálinka, 2 liter ágyas pálinka, 4 üveg bor, 1 üveg vodka. 3 kg. orosz fekete kenyér, 1 liter kvass, 1 liter gránátalmalé. 2 doboz fenyőgyanta-rágó. Hurkák tömkelege a Véres és Májas-dinasztiából egyaránt, temérdek kovászos uborka és almapaprika. Túró Rudik, csabai, gyulai és Pick termékek, baconszalonna (3 doboz).
2 tasak eredeti kínai gubós zöld tea, 2 kg. kávé, 3 doboz cappuccino. 2 üveg baracklekvár, 1 üveg szilvaszósz, 1 üveg speciális orosz fűszerkeverék (Erős Pista állagú).
És még sorolhatnám. Borzasztó.

Bigos

Romkától kaptam egy amolyan régimódi hagyományos orosz kendőt, amiért állítólag 3 hétig rohangászott Moszkvába és vissza (Moszkva mellett lakik Ogyincovóban). Tegnap reggel egy cigányasszony harmincezerért meg  akarta venni. Kegyesen nemet mondtam és adtam tüzet, hogy meggyújtsa koporsószegét (basszus, milyen költői vagyok ma...)

A kendőm felülnézetből

A minta rajta - gyönyörű!

A szombatom (Vikivel töltött fantasztikusan sikerült, Váci utca és Vörösmarty tér rulez, Djarum Black pedig fogyott (még van 4 szál!). Megnéztük a Száll a kakukk fészkére-t, és még hajnali 2kor tévéztünk (H2O (hova süllyedünk..), Family Guy, Teleshop...)
Vasárnap egyedül voltam, anyuék a budai várba mentek, én tanultam, tegnap szintén csak edzés után találkoztunk (igen, tízperces mennyország most is volt :D). A mai nap pedig.... az a MAI nap.

Dóri még szeretne sütit sütni nekem - a vége az lesz, hogy az öleléseim miatt kap bordatörést. Szeretettúlcsordulás-veszély.

Viszont az idilli hangulatot is elrontja valami, semmi sem lehet tökéletes - holnap fizika témazáró.

Apu üres feje vagyok.

Még 8 nap OKTV-ig.

Röpposzt

Körülbelül még egy óra, és az életem gyökeresen megváltozik. Háromkor landol a ruszki pasi gépe, aki három hétig velünk fog lakni. Elveim:
- Soha nem fogok nevelő célzatú tanácsot elfogadni tőle
- Ha megpróbálja apám szerepét átvenni, váááá. (heves indulatokat hivatott kifejezni.)
- Lakótársként kezeljük.
- Három lépés távolság.
- Da, vodka, nyista jópofi.

Túlélést segítő tényezők:
- Az első éjszakának nem leszek szem és fültanúja (csókolom kezét, lábát nagyságos Tóth Viktóriának!)
- Lesz kaja (éljen a fogyókúra...)
- A jövő heti hosszúhétvége (egyedül itthon - valószínű a jó, hosszú alvás)
- Változatos programok (budai vár, Szentendre, Esztergom)
- Megjavított telefon (az esetleges éjjeli fujjokat és "jajnemááámégiscsakötvenévesekvagytok"-at elkerülendő maxhangerőn való mantra és metálhallgatás végett)

Nagyjából ennyi.

Apu haragvó DNS-e vagyok.
Nem akarok mostohát.

Reggeli gyors

Egy zsömle és egy doboz kefir. Szépen indul a nap.
Persze, drága anyám ebbe is belekontárkodott, hisz a kefirt vissza kell vásárolnom, lesz egy utam a Lidl-be...
A tegnap baromi jó volt egész addig, míg haza nem jött. Vettem Pina COladas cigit, visszakaptam a telefonom (4 órát voltunk Mammutban). Egy szépséghibája volt csak a dolgoknak, hogy nem volt itthon főtt étel, úgyhogy -
Reggeli - almás pite, kefir
Ebéd -zacskós leves, mákos pite
Vacsora - túrós palacsinta.

Szuper.

De az zgalmas dolgok hat után kezdődtek. Anyám hazaér, megrakodva. Mndm neki - leviszem a szemetet. Erre - "Úgysem teszed tönkre, hiába igyekszel, hiába erősködsz, nem fog sikerülni." - gondolom az elkövetkezendő 3 hetet gondolta. Közöltem vele, hogy konkrétan nem érdekel, miért akarnám elcseszni? Erre a drágám felháborodott, és innentől jó 4 óráig ment a vérem szívása, hogy mekkora egy semmittevő ingyenélő f@sz vagyok. Ja. Mivel 17 éves vagyok sajna.
Azt is az orrom alá dörgölte (megint) hogy amint 18 leszek, kirak. Köszönöm szépen, drága jó anyám :)
Első szava reggel az volt, hogy kuss (jó reggeltet köszöntem...).
Maradt egy fél tasak cappuccino - van egy doboz a szekrényben, mondtam, öntsd bele.. "Nekem nem kell, hogy tanácsot adj, 50 éves vagyok, a saját lakásomban a saját dolgaimmal azt csinálok, amit aakrok, örülj, hogy kapsz, örülj, hogy fedél van a fejed felett."
ZHát nem örülök, inkább laknék a Petőfi híd egyik hídfőjénél egy zsákban.
Sajnos azt hiszi, attól lesz jó anya, hogy van minden nap kaja és lakhatok az ő SAJÁT lakásában a SAJÁT rendszerében a SAJÁT fedele alatt, mint tökéletes mikrouniverzumának egyik alattvalója, ki  csak használója a tőle kapott szart sem érő kis életnek, és nem jogos tulajdonosa.
Szóval tegnap megint féreg voltam, kuss volt a nevem, pics@ és a többi. De amikor kellett valami (ahogy ma reggel is a kávé uitán kihívott, hogy Évike csinálja meg kérlekszépen a gázt mert anyuka nem képes rá, ugyulibugyuli) akkor benyal. Gyomorig.

Apu felfordult gyomra vagyok.

Megyek le Lidlbe.

Mozi - Christoffer Boe - Minden rendben lesz (Alting bliver godt igen)

színes, feliratos, dán-svéd-francia film, 90 perc, 2010

Idő, hely - Cirko Gejzír, 2010., 10. 02., 17:00


Szereplők: 

-Jens Albinus

-Igor Radosavljević

- Marijana Janković

-Thomas Hoite Meersohn

-Özlem Saglanmak

-Benjamin Boe Rasmussen

-Nicolas Bro

A napokban volt szerencsém megnézni dán testvéreink legújabb remekművét, Christoffer Boe új filmjét.

A történet zanzásítva - forgatókönyvíró balesetet szenved, aztán kiderül, hogy mégsem.

Voltaképpen az egész film egy nagy MÉGSE, néhol egy-egy jézusmáriával és hűhával megspékelve. Flashbackekkel kirakott rögös úton haladunk 90 perce alatt a végkifejletig, és amikor már azt hisszük, hogy "na, ennél már nem lehet jobb, több, megdöbbentőbb", akkor rájövünk,, de, lehet, sőt, a stáblista leperegte után még negyed óráig nem tudsz megmozdulni.

Az egész film a való és a képzelet határán imbolyog, néhol átbillen hol egyik, hol a másik oldalra, de mindig visszatántorodik középre. 

A film főhőse Jacob Falk (Jens Albinus), akinek csak pár napja maradt egy forgatókönyv megírására. Mindeközben feleségével, Helenával (Marijana Janković) gyermeket készülnek örökbe fogadni, és az ezzel járó adminisztráció intézése is az ő dolga. Stresszel, idegeskedik - a film első húsz perce ezzel megy el, néhol vontatott is, de később beindul -, de mikor a munkából hazamenet elüt egy embert (Ali - Igor Radosavljević), még jobban felborul minden. Az emberről ugyanis kiderül, hogy a háborúban volt civil tolmács, és hazaküldték, mert "látott valamit, amit nem szabadott volna". A táskája mellette két méterre, benne pedig bizonyítékok a dán katonák kegyetlenkedéseiről - fényképek brutális kínzásokról.

Jacob mindenáron le akarja rántani a leplet ezekről a dolgokról, mindent megtesz, hogy nyilvánosságra hozza.

A dolgok csak ott kezdenek igazából bonyolódni, mikor kiderül, Ali valójában Jacob képzeletének szülötte...

A korábban Cannesban kétszer méltán kitüntetett dán rendező ismét zseniálisat alkotott. 

Tudom mindenkinek ajánlani, aki kicsit is szeretne kiszakadni a való világból, és feledhetetlen moziélményre vágyik. A látvány gyönyörű, a valóság és fikció összemosódásának ábrázolása lenyűgöző.

 Nálam ez a film tízből kilenc pontot érdemelt ki a kezdeti vontatottság miatt.

Happy day

 Aludtam. Kerek három órát. Friss vagyok, üde vagyok, kinézetre mintha skatulyábl húztak volna ki.

Írásban persze könnyen hazudik az  ember, és reggel hat óra tájban nem is várható el. De elvárják… Sajnos, mivel ma utazok Győrbe a 8:38-as gyorssal. Igen, anyuci pici lánya ma először egyedül felkerekedik és lejátssza első csatáját a MÁV –val.

Ó, hogy szeretem a Keleti Pályaudvar bűzét! Azt a rengeteg galambot, meg még isten tudja mit ami ott tanyázik!

De erről majd holnap, a lényeg ilyenkor a reggeli gyors előtt a tegnap.

Az valami fantasztikus volt.

Kilencre beértünk Dórival (osztálytársam, mellesleg támaszom és társam az Antiszoc birodalmában) a suliba, átvedlettünk, aztán két óráig hip és hop meg csodás zene tíz másodperces szakasza. És élveztem, komolyan! nem hittem volna, hogy Ezt a rám erőltetett valamit még néha kedvvel is fogom csinálni, de sikerült.

Hazafelé kezdődött aztán a tortúra, ami aztán a nap végéig litartott. Fejembe vettem ugyanis, hogy szombaton (szülinapi buli – e címszó alatt húzok el otthonról, hogy anyám és a nagy ő első együtt töltött éjszakájának még véletlenül se legyek fül – vagy neadjisten szemtanúja) a Vörösmarty téren és a Váci utcában fogok Djarum Blacket szívni. A bibi ott van, hogy a környéket kb. 10 km-es körzetben sehol sincs Djarum Black. Mi ezt délelőtt még nem tudtuk, úgyhogy az összes havannai trafikba benéztünk, az összes kocsmát megjártuk – semmi.

Utána go to Lidl, 2 karton ásványvíz, egy bazi nagy Wcpapírcsomag, alma – úgy néztem ki, mint a málhásszamár.

Otthon viszont várt a finom sült hal, az a nap egyik tetőpontja volt (volt egy másik is, az 10 percig tartott, és konkrétan hetente kétszer ismétlődik – de ez hatalmas titok :D).

Délután kettőig pihentem.

Utána hívott egyik barátnőm, hogy ugyan már, azért találkozzunk, ha már otthon vagy (reggel még úgy volt, hogy nem fogunk). Jó.

Gyalog lecaplattunk a Sárkányig (kínai áruház), és körberohantuk három körömlakkért. Utána visszafelé trafiknézés Djarumért, persze sehol semmi. Eszembe jutott aztán, hogy az Europarkban van dohánybolt, és igen, ott volt Djarum, de ezért még 20 megállót kellett  gürcölnünk.

Aztán elszívtam egy szálat a koszos, büdös áruházi téren a világ nyolcadik csodájából. Még mindig a kedvenc, még mindig imádom. Ma is viszem, teszek majd egy látogatást a dohányzóvagonba.

Fél ötre értem haza, és nem bírtam lenyugodni, járt a kezem mint a motolla, pakoltam, pörögtem. Belapátoltam a maradék halat és párolt zöldséget (bébirépa – hmmmm…), aztán mentem edzésre.

Az a másfél óra mindig jót tesz lélekben és testben egyaránt, és általában utána nirvánaközeli állapotban sikerül otthon mindig anyámmal is beszélnem („Évike, de jó, hogy ilyen boldognak látlak..”), és intéznem a dolgaimat.

A tegnapi nap persze más volt, mert miért is lett volna minden a helyén. Hazaérve vettem ugyanis észre, hogy a lakáskulcsom, a személyim, olvasójegyem, diákom és a seikenvédőm ottmaradt az edzőterembe. Három kisebb szívroham és egy pánikroham után kezdett csak működni az agyam. Szerencsére, mivel új telefonom van,ezért sensei számát nem tudtam, anyámat kellett megkérnem. Ő persze még rátett egy lapáttal erre a fenséges helyzetre azzal, hogy elmondott mindenféle idiótának, feledékeny hínárnak, hasonló, de végre megkaptam a számot – hiába. Sensei ugyanis nem vette fel, sőt, a végén ki is nyomott – mondjuk tűnhetett úgy, mintha Évi, a bús kis pszichopata szórakozott volna egy jót.

Aztán felhívtam a Karinthyt (ott van az edzőterem), és a portás mondta, hogy megnézi, DE amúgy a sensei is otthagyta a szemüvegét. Na szuper.

Megadtam a mobilszámom, hogy hívjon, ha megvan, erre mit ad isten, lemerült az aksi…

Rohantam a suli felé, mint az idegbeteg, és IGEN, ott volt!!!

Aztán haza. Nem jártak a villamosok, így gyalogolnom kellett. Az edzőteremből jövet láttam egy hasonló autót, mint a senseiéké, elkezdtem ugrálni, integetni. Erre megállt a mögötte haladó furgon, és visszatolatott. Éva sprintel, Éva szidja a józsvafői lónyálas szüzet is.

De aztán bokorban bujkáló szatírok és poltergeistek közt végre hazaértem.

Anyám persze szidott, mint a bokrot, de legalább megvan minden.

És megittam dafke az esti cappuccinomat, mi az nekem már :D

És aludtam. Három órát kereken.

 Fél óra múlva lépek itthonról.

Apu táskás szeme vagyok.

Reggeli gyors

Szép jó reggelt!

Gyorsan eltelt az éjszaka, ami csodálatos ahhz képest, hogy szemhunyásnyit sem aludtam.
 Kilencre kell mennem táncpróbára (szalagavató), és semmi kedvem. Kint hideg van, ködös, barátsgtalan szerda reggel. A reggeli kávémat kortyolgatom, és már sajnálom magam a két óra múlváért...
A tegnapi filmről most dióhéjban annyit, hogy mindenkinek ajánlom, dán testvéreink egyik kiváló alkotása, mely az utolsó pillanatban is tartogat meglepetéseket (a végére ledermedve ültem a székben, és a stáblista végigperegtéig nem tértem magamhoz---fenomenális volt!)
A teremben amúgy ketten voltunk barátnőmmel (akivel nehogy összevesztünk volta - szerencsére -, hanem még szorosabbra fűződtek köztünk a szálak :) Szombatra is van már programunk, arról majd a két órás hip-hop-kínzás után :) Tömören - Vörösmarty tér, Djarum Black, születésnap.
Nem tudom, hogy fogom megoldani a mai napot, mert még megígértem tánc után egy randit egy másik barátnőmnek is, este pedig edzésem van (karate). A hűtőben szomorún tekintget rám a friss sült hal, szinte már hallom amit mond ..."Mi lesz velem, Évi, ha nem válhatok eggyé veled pontban déli tizenkettőkor?" Sanyarú sors, ez jutott nekem... Hagymás-tejfölös gyönyörűségemet meghagyom a délután kettőnek.

Szedelődzködnöm kéne, fél kilenckor már a villamosmegállóban kell fagyoskodnom.

Apu lúdbőröző bal karja vagyok.

(a zene amire "táncolunk"... Sosem csináltam még ennyire tőlem távolálló dolgot... Nirvána, megújulás, jövök!)

http://www.youtube.com/watch?v=2DO6Y9_5e7A

2.

Hello ismét...
A reggelem szörnyen indult, szétfagytam a zuhany alatt. Szerencsére szünet van, úgyhogy volt időm átmelegedni.
Még tegnap született egy beteg elhatározásom, miszerint ma zöldalmát fogok reggelizni energiaitallal, úgyhogy le is rohantam reggel 7kor és vettem egy liter löttyöt, mellé két kiló almát. Most pattogok, mint a gumilabda és fénysebességgel gépelek, mellette sudokut fejtek és a pénzemet osztom be (csütörtökön utazok le a nagypapámhoz Győrbe, ma meg moziba megyek - Cirko-Gejzír, Minden rendben lesz. Majd leírom, milyen volt, az ajánló elég brutális alkotásról tanúskodik, majd meglátom. Mindenesetre nem leszek egyedül, sikerült elhívnom egy jó barátnőmet, aki a film után lehet, nem lesz olyan jó, kiderül, túléljük, mint már oly sok minden mást).
Dolgozik a taurin a koffeinnel karöltve, és méteres mondatokat szülök.
Apu izzadó homloka vagyok, apu dobogó szíve vagyok, a la Brad Pitt.

Hat órám van, amit valahogy el kell töltenem, méghozzá mértéktelen kajálás, unatkozás, egyebek nélkül.
Most megyek, túlélem magam...

Itt a film Portos ajánlója - 
http://www.port.hu/minden_rendben_lesz_alting_bliver_godt_igeneverything_will_be_fine/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=113329&i_city_id=-1&i_county_id=2