Aludtam. Kerek három órát. Friss vagyok, üde vagyok, kinézetre mintha skatulyábl húztak volna ki.
Írásban persze könnyen hazudik az ember, és reggel hat óra tájban nem is várható el. De elvárják… Sajnos, mivel ma utazok Győrbe a 8:38-as gyorssal. Igen, anyuci pici lánya ma először egyedül felkerekedik és lejátssza első csatáját a MÁV –val.
Ó, hogy szeretem a Keleti Pályaudvar bűzét! Azt a rengeteg galambot, meg még isten tudja mit ami ott tanyázik!
De erről majd holnap, a lényeg ilyenkor a reggeli gyors előtt a tegnap.
Az valami fantasztikus volt.
Kilencre beértünk Dórival (osztálytársam, mellesleg támaszom és társam az Antiszoc birodalmában) a suliba, átvedlettünk, aztán két óráig hip és hop meg csodás zene tíz másodperces szakasza. És élveztem, komolyan! nem hittem volna, hogy Ezt a rám erőltetett valamit még néha kedvvel is fogom csinálni, de sikerült.
Hazafelé kezdődött aztán a tortúra, ami aztán a nap végéig litartott. Fejembe vettem ugyanis, hogy szombaton (szülinapi buli – e címszó alatt húzok el otthonról, hogy anyám és a nagy ő első együtt töltött éjszakájának még véletlenül se legyek fül – vagy neadjisten szemtanúja) a Vörösmarty téren és a Váci utcában fogok Djarum Blacket szívni. A bibi ott van, hogy a környéket kb. 10 km-es körzetben sehol sincs Djarum Black. Mi ezt délelőtt még nem tudtuk, úgyhogy az összes havannai trafikba benéztünk, az összes kocsmát megjártuk – semmi.
Utána go to Lidl, 2 karton ásványvíz, egy bazi nagy Wcpapírcsomag, alma – úgy néztem ki, mint a málhásszamár.
Otthon viszont várt a finom sült hal, az a nap egyik tetőpontja volt (volt egy másik is, az 10 percig tartott, és konkrétan hetente kétszer ismétlődik – de ez hatalmas titok :D).
Délután kettőig pihentem.
Utána hívott egyik barátnőm, hogy ugyan már, azért találkozzunk, ha már otthon vagy (reggel még úgy volt, hogy nem fogunk). Jó.
Gyalog lecaplattunk a Sárkányig (kínai áruház), és körberohantuk három körömlakkért. Utána visszafelé trafiknézés Djarumért, persze sehol semmi. Eszembe jutott aztán, hogy az Europarkban van dohánybolt, és igen, ott volt Djarum, de ezért még 20 megállót kellett gürcölnünk.
Aztán elszívtam egy szálat a koszos, büdös áruházi téren a világ nyolcadik csodájából. Még mindig a kedvenc, még mindig imádom. Ma is viszem, teszek majd egy látogatást a dohányzóvagonba.
Fél ötre értem haza, és nem bírtam lenyugodni, járt a kezem mint a motolla, pakoltam, pörögtem. Belapátoltam a maradék halat és párolt zöldséget (bébirépa – hmmmm…), aztán mentem edzésre.
Az a másfél óra mindig jót tesz lélekben és testben egyaránt, és általában utána nirvánaközeli állapotban sikerül otthon mindig anyámmal is beszélnem („Évike, de jó, hogy ilyen boldognak látlak..”), és intéznem a dolgaimat.
A tegnapi nap persze más volt, mert miért is lett volna minden a helyén. Hazaérve vettem ugyanis észre, hogy a lakáskulcsom, a személyim, olvasójegyem, diákom és a seikenvédőm ottmaradt az edzőterembe. Három kisebb szívroham és egy pánikroham után kezdett csak működni az agyam. Szerencsére, mivel új telefonom van,ezért sensei számát nem tudtam, anyámat kellett megkérnem. Ő persze még rátett egy lapáttal erre a fenséges helyzetre azzal, hogy elmondott mindenféle idiótának, feledékeny hínárnak, hasonló, de végre megkaptam a számot – hiába. Sensei ugyanis nem vette fel, sőt, a végén ki is nyomott – mondjuk tűnhetett úgy, mintha Évi, a bús kis pszichopata szórakozott volna egy jót.
Aztán felhívtam a Karinthyt (ott van az edzőterem), és a portás mondta, hogy megnézi, DE amúgy a sensei is otthagyta a szemüvegét. Na szuper.
Megadtam a mobilszámom, hogy hívjon, ha megvan, erre mit ad isten, lemerült az aksi…
Rohantam a suli felé, mint az idegbeteg, és IGEN, ott volt!!!
Aztán haza. Nem jártak a villamosok, így gyalogolnom kellett. Az edzőteremből jövet láttam egy hasonló autót, mint a senseiéké, elkezdtem ugrálni, integetni. Erre megállt a mögötte haladó furgon, és visszatolatott. Éva sprintel, Éva szidja a józsvafői lónyálas szüzet is.
De aztán bokorban bujkáló szatírok és poltergeistek közt végre hazaértem.
Anyám persze szidott, mint a bokrot, de legalább megvan minden.
És megittam dafke az esti cappuccinomat, mi az nekem már :D
És aludtam. Három órát kereken.
Fél óra múlva lépek itthonról.
Apu táskás szeme vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése